1.
A csillagok ragyogása
volt két szemében,
Nap tündöklésénél
szebb volt mosolya!
Elindult egy lélek,
Tovább szállt,
Távolra tőlünk,mely
nagyon fáj!!!
2.
Vihar végezte be életedet,
az Ég fogadja be lényedet,
és az anyaföld tört testedet!
Kis madárkánk! Isten Veled!
/ Halász István /
|
3.
Elmegyek, mert el kell
mennem...
Az elválás nagyon nehéz... belátom!
Szólítottak, nincs mit tennem...
Isten veled földi élet... s családom!
Elmegyek, mert el kell mennem...
Hogy elköszönni sem tudtam... sajnálom,
Tudjátok, kiket szerettem
A síron túl is örökké...imádom!
Elmegyek, mert el kell mennem...
Vár rám az ismeretlen... hosszú álom?
Míg éltem szívem és lelkem
Néktek adtam... hát ne fájjon halálom!
/ Szabó Balázs / |
4.
Igaz, hogy most ti, engem temettek.
Én azért most is, itt vagyok veletek!
Lélekben, egy másik dimenzióban.
Januárban, esőben, hóban, fagyban.
Nem látom síró szemeitek, hulló könnyeitek.
Higgyétek el, nekem sem könnyebb!
Nem láthatom csillogó szemetek,
Mint mikor még itt voltam veletek.
Nem érezhetem kezetek melegét,
Mint beteg ágyamnál, mikor még,
Foghattuk egymás kezét. - Nehéz.
Nehéz a kezem - leteszem.
Nehéz a szemem - lecsukom.
Megyek az úton, de ne sirassatok.
Földi életemből csak ennyi jutott.
Isten, minden embernek kimérte,
Kinek hol a kezdete, és hol a vége.
/ Kardos Győző / |
5.
Igaz, hogy most ti, engem
temettek.
Én azért most is, itt vagyok veletek!
Lélekben, egy másik dimenzióban.
Januárban, esőben, hóban, fagyban.
Nem látom síró szemeitek, hulló könnyeitek.
Higgyétek el, nekem sem könnyebb!
Nem láthatom csillogó szemetek,
Mint mikor még itt voltam veletek.
Nem érezhetem kezetek melegét,
Mint beteg ágyamnál, mikor még,
Foghattuk egymás kezét. - Nehéz.
Nehéz a kezem - leteszem.
Nehéz a szemem - lecsukom.
Megyek az úton, de ne sirassatok.
Földi életemből csak ennyi jutott.
Isten, minden embernek kimérte,
Kinek hol a kezdete, és hol a vége.
/ Kardos Győző / |
6.
De most könnyet se ejts, nem
érdemes. De ha jó fajta bort
töltenél, locsolj egy
kortyot a földre, komám, s abból
tudom majd, hogy szerettél.
7.
Alszik. Üldözte őt a sors
ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.
/ Hugo, Victor / |
8.
Fáradt a tested,
Nyomja a sírhalom,
Tied a csend a nyugalom,
Mienk a könny a fájdalom.
Akartunk mi annyi jót és szépet,
De a sors életünkben,
Mindent összetépett.
9.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel
szemléled ezt, Így az idő távlatából,
már minden másképp fest,
Egyszerű ember voltam, egyszerű
szavakkal, Tele félelemmel, ja,
hatalmas falakkal!
|